Mintha leestem volna arról a kis felhőről, amiről eddig vígan lóbáltam lefelé a lábamat. Leestem, de még nem koppantam. Most zuhanok.
Zuhanás közben pedig próbálok újabb felhőkre kapaszkodni,de eddig minduntalan mindegyikről lepotyogtam. Majdcsak földet érek. Lehet tippelgetni, hogy vajon egy hatalmas, kifeszített hálóba vagy a mellé fogok esni. A fogadóirodák mindkét lehetőség mellé jó szorzókat adnak.
Az események csak úgy elsuhannak mellettem. Ugye arra kell koncentrálnom, hogy felhőrekapaszkodás,hálóbaesés legyen. Eszembe se jut arra gondolni, hogy más is zuhan. Mert talán abban lenne a kapaszkodó. Megtanulni azt, hogyan kell szorult helyzetben is másokra odafigyelni. Önzőséget félretenni.
Egy hete már, hogy felhőkről potyogok lefele és semmi másra sem figyelek. Csak az átkozott zuhanás. És ezáltal többen is elsuhannak mellettem. Elveszítem őket.
De szeretnék én is hejjj, oly sokáig élni...Ja, nem jó. Újrakezdeni szeretnék. Csak odaállni az emberek elé, ahogyan a csöpögős filmekben lehet lenni szokott, és újra bemutatkozni. Lehet?
u.i. Miért ez a szám? Emiatt a rész miatt:
But I'm so sorry, it's not like me
It's maturity that I'm lacking
So don't, don't let me go
Just let me know
That I can slip and fall
And you won't let me go
Just let me know that growing up goes slow
