Akárhányszor meghallom ezt a felkiálltást, óhatatlanul mosolyt csal az arcomra Próbáld ki te is: mondd azt, hogy "Yuppiiiii". Na, ugye? Mosolyogtál? :) Megmondtam!
És már tudod is, hogy mi a tábor egyik alapvető módszere. A gyógyító nevetés.
A Yuppi egy ingyenes tábor krónikusan beteg gyerekek és családjaik számára, mely az élményterápia módszereit használva biztositja táborozóinak azt a lehetőséget, hogy átlépjék a betegség szabta korlátokat, új belső erőforrásokat fedezzenek fel magukban vagy éppen önbizalmuk rejtett bugyrait nyithatják fel. Erre teremt lehetőséget a táborban a programkavalkád: evezés, mászás, kézműveskedés, íjászat, kézműves foglalkozás, fotó, lovaglás. És sok-sok mesésen változatos program :)
Én is ennek a tábornak, vagy jobban mondva Csodavilágnak vagyok az önkéntese 2014 óta.
Első turnusom 1-es típusú diabétesszel élő gyerekek számára szólt. Mai napig is mosolyogva ( hiába no, a Yuppi márcsak ilyen mosolygós) gondolok vissza az akkoriban begyűjtögetett élményekre.
Evezős manóként ténykedtem a táborban. ( Mi az önkéntesek manó névre hallgatunk). Evezés programon pedig nemcsak evezni tanitottuk a gyerekeket, hanem elkalauzoltuk őket az indiánok világába és megmutattuk a tanoncoknak törzsünk legféltettebb titkait, kincseit.
Hihetetlen volt azt tapasztalni, hogy, a számomra addig ismeretlen módszer, az élményterápia igenis működik! Ahogy haladt előre a tábor, a gyerekek egyre bátrabbak lettek, egyre több pozitív élményt gyűjtöttek a kis tarsolyukba és egyre inkább kezdték leküzdeni az eddigi határaikat, melyeket a betegségük szabott rájuk. Mindezt persze a a manók, de az egészségügyi stáb, a dokimanók felügyelete mellett.
A Yuppi olyan, mint a világ legkedvesebb és -szorosabb ölelése, mely a szürke hétköznapokban felvidít. Az első turnusomban magával ragadt a lendülete és azóta nincs megállás.
Itt ismertem meg egy olyan kisfiút, aki életében először volt táborban, a szüleitől távol. Alig volt 7 éves és eleinte nagyon félénknek, csendesnek mutatkozott. A tábor végére pedig sikerült neki teljesen egyedül inzulint adagolnia magának (természetesenn a dokimanójának felügyelete mellett). A társai rengeteget bátorították és mindannyian nagyon-nagyon büszkék voltak rá. A kis Cukipofa (ezt a nevet is a társaitól kapta, annyira megszerette mindenki) pedig megérezte, hogy a biztonságos közegben szárnyalhat és onnantól kezdve teljesen eleven és nyitott volt társai iránt. Barátkozott, éléményeket szerzett, bátrabb lett.
Íme, a tábor ereje nemcsak az önkéntesek munkájában rejlik, hanem a gyerekekben, akik egymást bátorítva, együtt, közösségként nyíltak meg. Ez pedig olyan hihetetlen energiát ad, nekünk önkénteseknek, ami végigkísér minket nemcsak a táboron, hanem egy egész életen. Hiszen érdemes erre keretet biztosítani! A tábor s a módszerei működnek!
Ezekből az élmény morzsákból merítkezve immáron másodjára jótékony céllal, futásra adom a fejem.
Április 9. Kolozsvár. Szembenézek majd a kilométerekkel. A gyerekekért,a családjaikért, a táborért.
Ezzel a futással az a célunk, hogy minél több emberhez eljuttassuk a kis csodavilágunk hírét, illetve adományokat szeretnénk gyűjteni általa, hogy idén is sok-sok gyerek és család táborozhasson a Yuppiban.
Így kerülsz Te a képbe, mint kezdeményezésünk legfontosabb eleme :) Hiszen nagyon könnyen tudsz nekünk nagyon nagyot segiteni!
Ha úgy gondolod, hogy egy hétig megtudnál lenni sör, kávé vagy tán csoki nélkül, akkor azok árát felajánlhatod a tábornak. Ennyire egyszerű :)
Bővebb infókat a következő hivatkozáson elérhető. Szupermanók Futása a Yuppiért.
Remélem, hogy bátran rákattintottál :)
És a krónikáknak itt és most még nincs vége...
Yuppacsi
