A tavasz valami ok miatt úgy döntött, hogy valahol máshol időzik még. Nyakunkon ragadt a hó. A néha kegyetlen,hideg,viharos hó.
A tél maradt, a természet elhalni kezdett.halál lepelként próbált mindent homályba borítani.
A homály elengedhetetlen velejárója a kétségbeesés, mely apránként uralma alá keríti az embert.
Mielőtt végképp beadtam volna derekamat, az élet szótára egy újabb "H"-vel kezdődő szóhoz nyílt ki: Húsvét.
hó.halál.homály.Húsvét.
A feltámadás, a megváltás reménye aranyozza be az ünnepet. Mindezek mellett ott a hit, a végtelen hit. Hiszem, hogy minden okkal történik. Hiszem azt, hogy rendületlenül hinnem kell. Hinnem kell abban, hogy végül minden jóra fordul. A hit erőt ad. Amit ésszel fel nem foghatunk, hittel megfoghatunk.
hó.halál.homály.Húsvét. Hit.
