A ritka percek selyemszalagját most együtt bontsuk fel.

Kellemes Ünnepeket és egy mosolygós Új Évet kívánok mindenkinek!
A jókívánságok csakis Garfielddal lehetnek teljesek, így hát íme :

Az idei Karácsony is hamar eltelt. Az idő gyors leforgása ellenére igencsak szerencsésnek mondhatom magam. Együtt volt a család. Még az apróbb gubancok, viták ellenére is igazából csak ez számít. A szeretet ünnepén szeretteimmel lehettem. Az előzetes, rohanó hangulatot nyugodt, igazi ünnepi hangulat váltotta fel. A hó ugyan hiányzott, de majd hátha jövőre lesz dögivel.
Remélem megnéztétek páran az ajánlott filmet, mert nekem ténylegesen az hozta meg a kellő ünnepi "hozzáállásomat". Ami egyébként elég nehezen lett meg. Ünnepi hangulat ellenére, mindig hajlamos vagyok melankoliára. Mindig eszembe jutnak olyan dolgok, amik felett nem tudok rendelkezni. Olyan dolgok, amik hiányoznak. Idén is úrrá kezdett lenni rajtam ez a galádság, viszont talán idén először le is küzdöttem. A nagy megmérettetésnek pedig eredménye is volt. Tehát nyugodtan állíthatom, hogy a "rettegett" Karácsony este hó nélkül is igen sikeresnek volt nevezhető.
A sok, kedves ajándék között akadt egy nagy kedvenc is: egy koncertjegy. Mégpedig nem is akármilyen...No,de majd úgyis írni szeretnék majd a koncertről, most nem árulom el, hogy miről is van szó. Nőjjön csak a szüszpansz :)
A Karácsonyi hangulat nevében pedig egy feladatot agyaltam ki a vállalkozó szelleműeknek :) Akinek kedve akad, szerkesszen egy 6soros versikét, melynek kezdő sora a bejegyzés címe legyen (S az előző verseny győztese is megkapja a kedves díjat, ahogy megejtjük az első találkát ). A versikéket pedig megjegyzésként küldjétek el.
És kezdjen el mindenki reménykedni...Hátha lesz majd még Szilveszterig hó :)

That... is Neverland.

Közeledik a Karácsony. És a világom még mindig rohan. Sehogy sem sikerül lecsendesednie. Pedig nagyon kellene már. Legyen nyugalom. Hogy az ünnep teljes pompájában bontakozhasson ki.
Nem tudom eldönteni, kimerjem-e jelenteni, hogy : ez a kedvenc ünnepem? Ugyanis, én minden sütögetős, családias ünnepet szeretek. De talán mégis ennek van meg a legnagyobb varázsa.
Varázs van abban, amikor anyuékkal együtt pogácsát sütünk.Amikor a fa díszítése közben a két nebuló kutya a meleg kájha mellől csendben figyelnek, vagy éppen amikor egy gömböt próbálnak meg lekapni a fáról. Szeretem azt, amikor a sütik fahajas-narancsos illata elárasztja az egész házat. Szeretem, mert szeretem...
S ha már ennyire Karácsony párti vagyok, van egy kis szokásom is, ami nélkül nem lenne teljes a kedves ünnep. Minden évben megnézem a "Finding Neverland" (Én,Pán Péter) című filmet. Annyi szeretet, gyermeki ártatlanság van ebben a filmben, hogy szívtelenség ezt nem szeretni. Az üzenete pedig tökéletesen egybevág az ünnepekével. Mindenkinek csak ajánlani tudom, nézze meg. Csakis mesésebb lehet általa a Karácsony.

A videó mellé pedig egy kis izelítőként itt a kedvenc idézetem:

Peter Llewelyn Davies: This is absurd. It's just a dog. 

J.M. Barrie: Just a dog? *Just*? 

[to Porthos] 

J.M. Barrie: Porthos, don't listen! 

[to Peter] 

J.M. Barrie: Porthos dreams of being a bear, and you want to shatter those dreams by saying he's *just* a dog? What a horrible candle-snuffing word. That's like saying, "He can't climb that mountain, he's just a man", or "That's not a diamond, it's just a rock." Just. "

Szóval, irány Neverland! Ott már biztos megkezdődtek az ünnepek...

Gondolat zuhatag

  Sok volt a gondolat, amiről úgy gondoltam, hogy majd a mai nap végén írni fogok. A lehető legbanálisabb, de talán az utóbbi időben számomra a leglefoglalóbb mellett maradtam.
  Miért van az, hogy az ember sokszor léte során nem találja a helyét? Miért van az, hogy annak ellenére, hogy kedves és szerethető emberek veszik körül, ő még mindig elégedetlen? Miért érzi azt, hogy valami hiányzik? Miért van az, hogy emberi génekbe kódolták azt, hogy olyanokhoz ragaszkodjunk, kik számára tán létezésünk tudata is kétséges vagy legalábbis könnyen felejthető?
  Jó dolog ez az egyetem, nehézkes viszont számomra a régi baráti közeg elfeledése. Az újat elfogadtam ugyan, de tán szükségem lenne a régire. A régi, ami annyi időn keresztül napjaimnak része volt. Amiről annyi időn keresztül azt hittem, hogy igazi és örökké tartó lesz. Mindenhol erről szól az egyetem? Felejtsük a régit, ássuk minél mélyebbre s kezdjük teljesen nulláról?
  Lehet, hogy csak én vagyok kissé a múltban leragadva, kinek késlekedik a tökéletes újrakezdése? Az az újrakezdés, ami terveimben állt? Lehet, csak számomra fontosak már azok a bíztatások, melyeket egymásnak mondtunk? Lehet, hogy pár nap múlva már nevetni fogok ezen a naív bejegyzésen, de egyelőre fontosnak tűnik.

  Ne gondolja senki, hogy az ilyen elmélkedések mellett lankad a lelkesedésem az orvosi iránt! A kis buzdító csomag, amit Kokitól meg Leheltől kaptam az még mindig kitart. Így, hát magasröptűnek hitt elmélkedéseket a kisujjából kirázó, bennem jól elveszett filozófus mellett, itt lakik egy jövendőbeli orvos néni! És rettegj Vásárhely, mert jövőre MEGYEK!!!!! Egyszer félig feladtam már... soha többé!

Éljenek a hétvégék!

Ha sorrendet kellene felállítanom a legkedvesebb szavaim között, a "hétvége" mindenképpen benne lenne az első tízben. És mekkora szerencse, hogy ezen a héten is elérkezett a hétvége. 

Először ugyan jól ki kellett aludnom az örökös fáradalmaimat, utána viszont kezdődhetett az igazi hétvégés foglalkozás: a pihenés.

Két filmre is jutott időm. Ezek közül egyet szeretnék csak kiemelni, címe: Like crazy. Egy fiatalka párosról szól, a lány brit a srác pedig ámérikai. Az egyetemen kezdődik a, noha sok viszontagságokkal teli, de sokáig tartó, kapcsolatuk. A történet sokszor elbonyolódik, de végülis aranyos film és a főszerepet játszó színésznő nagyon jól játszik benne. Egy dolog viszont nagyon megragadott: egy iromány, ami itt hangzott el. Íme:

" I thought I understood it, that I could grasp it, but I didn't, not really. Only the smudgeness of it; the pink-slippered, all-containered, semi-precious eagerness of it. I didn't realize it would sometimes be more than whole, that the wholeness was a rather luxurious idea. Because it's the halves that halve you in half. I didn't know, don't know, about the in-between bits; the gory bits of you, and the gory bits of me. "

Lényeg, hogy minden lánynak csak ajánlani tudom a filmet, ha kissé romantikus hangulatban találjátok majd magatokat. Itt egy kis ízelítő belőle:

( A férfi főszereplő nagyon hasonlít valakire, aki kitalálja, hogy kire gondolok, annak meglepetés jár. )

Adventi koszorút készítettünk a csöppségekkel szombat délben. Michael Bublé új Karácsonyi albuma adta meg az alapzajt, a hangulatot pedig a kicsik lelkesedése szabályozta. Foglalkozás előtt kicsit féltem, hogy nem fogjuk majd tudni lekötni őket, viszont kellemesen tévedtem. Fiúk- lányok egyaránt nagyon örültek a lehetőségnek. Szinte egymást lökdösve akarták a feladatokat bevállalni, jobbnál jobb ötletekkel jöttek. A végén pedig mindannyian büszkék lehettünk arra a koszorúra, amit együttes erővel készítettünk el. Szokásukhoz híven a gyerekek, a saját fárasztó üzemmódukban nagyon feldobták a napomat. Mindig egy öröm mellettük eltölteni egy kis időt is akár, mert őszinte lelkesedésük, szeretetük talán mindennél többet ér. 

Ha már a koszorú készítés által előkerült az ünnepi hangulat, sokkal könnyebb volt elrángatni engem a "Várom az Urat" Adventi keresztény zenefesztiválra. Meglepetésemre nagyon kellemes hangulata volt az egésznek. Ezt a kellemes hangulatot pedig már csak az tudta fokozni, hogy sok volt az ismerős. Jó volt. Így hát köszönet az elrángatás értelmi szerzőjének, no meg mindenki másnak is, egyszerűen azért, hogy ott voltak. Mert jelenlétükkel, a gyerekekhez hasonlóan, feldobták a napomat! 

Nadehogyaniskellblogbejegyzéstírni?

Könnyű elhatározni, hogy az ember blogot akar szerkeszteni... Az elhatározásnál viszont annál nehezebb az írás maga. Még csak tapogatózom. Nem tudom igazából még, hogy mitől lesz majd jó vagy különleges ez a blog. Talán egyik általam oly nagyon óhajtott jellemzője sem lesz meg, de a remény hal meg utoljára.
Miért lett a 'The cattitude codex' a neve? Először talán azért,mert a Seholország mindenféle formátuma foglalt volt már. Így gondolkozni kezdtem, hogy Pán Péter és seholországi világa után mi áll a legközelebb hozzám. Sokáig nem kellett gondolkozni, máris kiböktem magamnak, hogy Garfield a következő nagy kedvencem. A cattitude ugyanis két angol szó, a "cat" és az "attitude" összeolvadása. Tehát macskai attityűd. 
S miért biggyesztődött oda melléje a "codex" is? Talán azért, mert majd igyekszem a macskattyitűdtől áthatva írogatni a mindennapokról.Bevezetőnek talán ennyi elég is lesz (legalábbis remélem)...Most már csak az első, komoly bejegyzésem hiányzik. Kívánjatok sikert hozzá! Jelentkezem majd..