Éljenek a hétvégék!

Ha sorrendet kellene felállítanom a legkedvesebb szavaim között, a "hétvége" mindenképpen benne lenne az első tízben. És mekkora szerencse, hogy ezen a héten is elérkezett a hétvége. 

Először ugyan jól ki kellett aludnom az örökös fáradalmaimat, utána viszont kezdődhetett az igazi hétvégés foglalkozás: a pihenés.

Két filmre is jutott időm. Ezek közül egyet szeretnék csak kiemelni, címe: Like crazy. Egy fiatalka párosról szól, a lány brit a srác pedig ámérikai. Az egyetemen kezdődik a, noha sok viszontagságokkal teli, de sokáig tartó, kapcsolatuk. A történet sokszor elbonyolódik, de végülis aranyos film és a főszerepet játszó színésznő nagyon jól játszik benne. Egy dolog viszont nagyon megragadott: egy iromány, ami itt hangzott el. Íme:

" I thought I understood it, that I could grasp it, but I didn't, not really. Only the smudgeness of it; the pink-slippered, all-containered, semi-precious eagerness of it. I didn't realize it would sometimes be more than whole, that the wholeness was a rather luxurious idea. Because it's the halves that halve you in half. I didn't know, don't know, about the in-between bits; the gory bits of you, and the gory bits of me. "

Lényeg, hogy minden lánynak csak ajánlani tudom a filmet, ha kissé romantikus hangulatban találjátok majd magatokat. Itt egy kis ízelítő belőle:

( A férfi főszereplő nagyon hasonlít valakire, aki kitalálja, hogy kire gondolok, annak meglepetés jár. )

Adventi koszorút készítettünk a csöppségekkel szombat délben. Michael Bublé új Karácsonyi albuma adta meg az alapzajt, a hangulatot pedig a kicsik lelkesedése szabályozta. Foglalkozás előtt kicsit féltem, hogy nem fogjuk majd tudni lekötni őket, viszont kellemesen tévedtem. Fiúk- lányok egyaránt nagyon örültek a lehetőségnek. Szinte egymást lökdösve akarták a feladatokat bevállalni, jobbnál jobb ötletekkel jöttek. A végén pedig mindannyian büszkék lehettünk arra a koszorúra, amit együttes erővel készítettünk el. Szokásukhoz híven a gyerekek, a saját fárasztó üzemmódukban nagyon feldobták a napomat. Mindig egy öröm mellettük eltölteni egy kis időt is akár, mert őszinte lelkesedésük, szeretetük talán mindennél többet ér. 

Ha már a koszorú készítés által előkerült az ünnepi hangulat, sokkal könnyebb volt elrángatni engem a "Várom az Urat" Adventi keresztény zenefesztiválra. Meglepetésemre nagyon kellemes hangulata volt az egésznek. Ezt a kellemes hangulatot pedig már csak az tudta fokozni, hogy sok volt az ismerős. Jó volt. Így hát köszönet az elrángatás értelmi szerzőjének, no meg mindenki másnak is, egyszerűen azért, hogy ott voltak. Mert jelenlétükkel, a gyerekekhez hasonlóan, feldobták a napomat!