A nap végén

Teljes pompában tündököl a naplemente.
Fények kirajzolják a megismételhetetlent.
Színek kavalkádja: mint egy képeskönyvben.
Kedvenc mindenem a nyári estében.

Eközben te, az ember?
Olyan vagy, mint egy ciber-némber.
Világhálón keresed a boldogságot,
Pedig ablakodon keresztül látnál igaz csodavilágot!

Nem látod, nem tudod.
Tán a szemed is becsukod.
Háttal ülsz. Háttal az ablaknak,
Amin túl a világ szépségei ragyognak.
Naplementével, óceánnal.
Annyi mindennel.

Fordulj! Ébredj meg!
A naplemente elsiet
S te még mindig hazudod az életet.