Verspatika

Eljön minden évben legalább egy olyan időszak, amikor énünket kétségek gyötrik. Amikor úgy érezzük, hogy valami nincsen rendjén, valamit elmulasztottunk.

 Az ilyen, lelki válságos időket nem nevezném feltétlenül depressziósnak, csupán elmélkedőnek. Ilyenkor nem csak a zuhany alatt merülnek fel bennünk az élet nagy gondjai, hanem lépten- nyomon beléjük vélünk ütközni.  

Ránk zuhan a csend. A külső hangzavarban csak a szívűnk tud néma maradni.

Az ilyen nyugalmas pillanatokat nem kell lehangolóként elkönyvelni. Meg kell próbálni a legtöbbet kihozni belőlük. Szomorkodás  helyett pedig játékként kell felfogni. Játék, melynek fő célja önmagunk megismerése. Játék, ahol átugorjuk a kétségek árkát. Játék, minek a végén mosolyunkat is visszanyerjük, kiegyensúlyozott önmagunk lehetünk.

Ahhoz, hogy a játékot végig tudjam játszani, szükségem van gyógyszerre. Energiát szolgáltató csodapirulára. A pirulák több félék lehetnek, de talán a leghasznosabbak a verspatika tárába tartozóak. Ahhoz, hogy a versek hatni tudjanak, csupán annyit kell tenni, hogy meg kell keresni az adott hangulathoz illő verse(ke)t.

Íme a verspatika egyik pirulája, Kosztolányi műve : Akarsz-e játszani?

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindíg, mindíg játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani, mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú õszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubinteát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyörész az ablakunk alatt?
Akarsz-e játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz-e játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

Játsszunk.