Van valami titka?

Emberi sorsunk talán legnagyobb gondjai közül a legjelentősebb az örökös hangulat ingadozás. Valahogy soha nem tudjuk megtalálni a megfelelő összhangot, azt az utat, mely az igazi, tartós boldogsághoz vezet.
Már csak magamat figyelve észrevettem, hogy eddig egyedül gördítettem utamba akadályokat. Mindig akadt jobb dolgom a boldogságnál, az elégedettségnél. S ha már a gondokat is saját magam okoztam, egyedül én tudtam jobbá tenni a helyzetet. Nem azt állítom, hogy megtaláltam volna a boldogtalanság elleni gyógyírt, csupán azt, hogy rájöttem mi az, ami rajtam segít: az erős akarat. Az elhatározás, mely által véget vetettem a bizonytalanságnak és a nyugodtságot helyeztem a személyiségem trónjára.
Mostanság igyekszem mindent jónak látni, a lehető legpozitívabb módon megközelíteni. Elégedettség, kiegyensúlyozottság megtestesítője szeretnék lenni.
Egy kis ideje elmondhatom,hogy a feladatomat sikeresen teljesítem. Összhangban vagyok magammal.
Elárulom ám, hogy nem is olyan nehéz ez,mint ahogyan hangzik. Csupán az akaraterőnek kell erősnek lennie és máris mükszik a dolog. Igazolódni látszik, hogy: mindent lehet csak akarni kell!
A kis összhangos hangulatomnak akár himnusza is lehetne a következő dal. (Persze, én nem tudok most fűben ülősen nyugodt lenni, de remélem kitart ez a hangulat tavaszig, s majd akkor pótolom minden ilyesfajta lemaradásomat.)

"Egyedül távol a világtól".Jó ez most nekem. Kell ez a kis idő, amikor magam lehetek. Most kezdem csak igazán értékelni a csendes perceket. És mikor az ember összhangban van magával, akkor a csendes percek nem nyomasztóan , sőt igen feltöltően tudnak hatni ( főleg a vizsgázós időszak után ). Feltöltődötten pedig sokkal könnyebb álmokért, célokért küzdeni